Újratervezés 2020: Új világ születőben

Gondolom, senki nem ilyennek tervezte a 2020-as évét. A koronavírus szinte mindenhol káoszt okozott. Mennyit költöttünk élelmiszerre, gyógyszerekre az elmúlt néhány napban? Hogyan változott a napi rutinunk, a munkavégzésünk? Kicsit derűsebb megközelítés, ha tudatosítjuk: lehetne rosszabb is a helyzet, szerencsére nem tört ki háború, és aszteroida sem közelít a Föld felé.

Vége a globalizációnak?

A koronavírus járvány "szövődményei" miatt már eddig is hatalmas veszteségek, károk érték a különböző iparágakat, szektorokat, az egyes embereket, és ez még csak a kezdet, az átalakulás valószínűleg be fog gyűrűzni mindenhova, és különböző mértékben mindenki életét a gyökereiben változtatja meg. Paradigmaváltás zajlik a szemünk előtt - új világrend születik. Vége a globalizációnak, mert kiderül, hogy a hosszú, kontinenseken átívelő ellátási láncok korlátozottan működnek, és inkább a lokális értékteremtésre kellene koncentrálni? Meglátjuk. A legutóbbi paradigmaváltás 1989-1990-ben a kétpólusú világ felbomlását, a Szovjetunió széthullását hozta. Ismét fordulóponthoz érkeztünk. Újfajta szabályok, új nézőpont, hangsúlyeltolódás várható, amihez inkább alkalmazkodnunk kell, mintsem ellene feszülnünk.

Most végre elválik az ocsú a búzától

Megmenteni minden rosszul működő iparágat, céget, szervezetet - amelyik nem képes túlélni a nehézségeket, hanem rögtön az első széltől megroppan -, nem lehetséges, és nem is biztos, hogy szükséges. Aminek mennie kell, számíthatunk rá, hogy menni fog. Eldől, mi képvisel hosszú távon is valódi értéket, és mi volt csupán látszat, porhintés, mutatós illúzió, drága hulladék. Ha úgy vesszük, portfólió tisztítás fog végbemenni: mit gyártsunk, szolgáltassunk továbbra is, és mi kerüljön ki a portfólióból. A válság hatására kérlelhetetlenül átértékeljük mi a fontos, kinek a biztonsága a lényeges. Áthelyeződnek hangsúlyok, aminek hosszú távú következményei lesznek mindenki életére nézve.

Innovatív megoldásoké a jövő

Új, kreatív megoldásokra lesz szükség. "Think out of the box!" - azaz lépj ki a megszokott gondolkodási sémákból, ahogy az angolok mondják. Meg kell látnunk a fától az erdőt, de az eget, a tájat, a természet tökéletességét is. Zsibbadt fejjel nem tudunk ötletes válaszokat találni a problémákra. Erre valók a válságok, a stresszes helyzetek, hogy fejlődésre, önmeghaladásra ösztönözzenek minket - még akkor is, ha a folyamat szokatlan, ismeretlen, sokszor fájdalmas és kellemetlen.

Talán a Vízöntő szimbólumához lehetne hasonlítani a helyzetet: a kancsóból ugyan kiömlik a víz, kiürül, ott veszteség keletkezik, de a víz a földet táplálja, termékenyíti és lehetővé teszi, hogy új élet sarjadjon. Ez az élet rendje.

Hagyjunk időt a változásnak

A változás kimenetele mindig bizonytalan. A jelenlegi, koronavírus járvány okozta válság úgy tűnik, kevés életterületet hagy érintetlenül. A legnehezebb szakasza, mikor benne vagyunk: eluralkodhat rajtunk a pánik, a letargia, a kilátástalanság. Miközben sokszor a nehézségek hozzák el számunkra azt az életet, amiért megszülettünk, ami a valós feladatunk. De ez csak a kényszerpihenő, a lelassulás által, távolságtartóbb perspektívából látható meg, és nem azonnal - idő kell hozzá. El kell csöndesednünk, hogy végre meghalljuk a belső hangunkat.

Vizsga önmérsékletből

Egyéni felelősség, hogyan reagálunk a megpróbáltatásokra: rajtunk múlik, hogy a felesleges hibáztatás, bűnbakkeresés, feszültségkeltés (amiben a [közösségi] média élen jár, a manipulatív, félelemkeltő hírek terjednek, mint a vírus), a régi, nem működőbe való görcsös kapaszkodás, a lelki szétesés helyett az ideiglenes visszalépést, a fegyelmezett újrakoordinálást választjuk-e.

Tanuljunk a tapasztaltaktól

Kisebb-nagyobb válságok egyéni, lokális és globális szinten mindig voltak és lesznek. A mai nemzedékek zöme nem élt meg a mostanihoz hasonló állapotokat, de a 70 év fölöttiek még élénken emlékeznek a háborúk és az azt követő időszakok nehéz évtizedeire, a totális átalakulásra.


A SZENIOROK - Interjúk 70 év fölött még aktívan dolgozó ismert szakemberekkel c. könyv interjúalanyai - Prof. Dr. Bagdy Emőke pszichológus, Kürti Sándor menedzser, Dr. Mágori Anikó orvos és Rosenstein Tibor séf - is beszámolnak a saját válságos időszakaikról, elmesélik a problémákból kivezető útjukat. Mert mindig van kiút, mindig van holnap. Szinte mindegyik interjúalanyt ért legalább egy krízis, amely elsőre ugyan elgáncsolta őket, de utólag kiderült, hogy pont a siker, a kiteljesedés felé vezető útra terelte őket. Erőt meríthetünk történeteikből.

Ha tetszett a bejegyzés, olvassa el a Birdbooks többi cikkét is, és csatlakozzon a Birdbooks Kiadó közösségéhez.