Karantén-koszt – Több nap, mint kolbász

Az élelmezés komoly logisztikai és tervezési hozzáértést igényel, még akkor is, ha csupán a családtagok napi étkeztetéséről van szó. A járvány hatására kissé átalakultak az étkezési szokásaink, most nincs lehetőség étteremben, kifőzdében ebédelni, vacsorázni. Emiatt nem kis feladat hárul az élelmiszer-ellátásért felelős családtagokra. Ugyan sok étterem vállal házhoz szállítást, de az alapanyag beszerzés, majd a napi legalább háromszori fejadagok kivitelezése így is nagy terhet ró sok esetben a nőkre.

A Maslow-piramis alján

A járvány egyik hozadéka, hogy tömegével próbálják a Maslow-szükséglethierarchia legelső szintjét kielégíteni. Amíg a fiziológiai szükségleteink nincsenek biztosítva, addig korlátozottan tudunk foglalkozni a további szükségleteinkkel: a biztonsággal, az összetartozással, az önbecsüléssel, az önmegvalósítással. Ezt támasztja alá a pánikszerű élelmiszer- és toalettpapír felhalmozás is.

A koronavírus-járvány másik hozadéka az önellátás felértékelődése. Tudunk-e sütni-főzni? Mit termesztünk a kiskertünkben? Van-e gyümölcsfánk, málna-/ribizlibokrunk stb.? Balkonládába ültettünk-e petrezselymet, paradicsomot? Van-e 3-4 csirkénk, hogy friss tojáshoz jussunk? Ezek mind saját függetlenségünk zálogai.

Üres a spájz? Főzzünk kreatívan

Sokan most találkoztak először olyan helyzettel, hogy az élelmiszerüzletek polcai időnként üresen tátonganak - a féktelen élelmiszer felhalmozás miatt. Pedig ez meg sem közelíti azt, ami például a rendszerváltás előtt Romániában volt tapasztalható, a Ceausescu időkben ez mindennapos jelenségnek számított, ott inkább az volt a szokatlan, ha volt áru a boltokban; vagy a háborúk alatt, után Magyarországon is főleg a budapesti lakosság kénytelen volt azt enni, ami éppen akadt, ha mást nem, elhullott lóhúst.

"Akkoriban nagyon drága volt a gesztenye, ezért Teca babból csinált gesztenyetortát. Nyáron - tekintettel arra, hogy fagyit nem tudtunk csinálni -, friss gyümölcsöt tört át szitán, annak a húsával dúsította a tejszín- vagy tojáshabot, és hideg helyre tette. Ez volt nyáron a csemege, nagyon finom volt."

Igen leleményesen oldották meg a főzést a hajdani emberek. A jelenlegi helyzet hazánkban szerencsére közel sem olyan súlyos, mint a múlt század ínséges időszakaiban. Előfordul ugyan, hogy a pánikszerű élelmiszer felhalmozás miatt annyira gyorsan elkapkodják az árut a boltok polcairól, hogy kénytelenek vagyunk abból főzni, ami éppen van, de kis találékonysággal, az alapanyagok precíz beosztásával ezzel a kényelmetlenséggel is könnyedén megbirkózhatunk.

Ha tetszett a bejegyzés, olvassa el a Birdbooks többi cikkét is, és csatlakozzon a Birdbooks Kiadó közösségéhez.