Kollektív leállás

Elmentél valami mellett. Ismét. Megint. Sokadszorra.

Túl gyorsan haladtál. Kapkodtál.

Lassíts le. Még jobban.

Állj meg. Hogy legyen időd észrevenni valami fontosat. Végre-valahára rá kell pillantanod. Valami mellett elrohantál. Addig fogsz így állni, amíg meg nem látod azt a valamit.

Láss is, ne csak nézz.

Nyisd ki a szemed. Emeld fel a fejed. Nézz körül.

Szemléld a világot más szemmel, mint eddig. Mit látsz? Kik vannak körülötted? Melletted? Mit csinálnak? Mit mondanak? Mit várnak tőled? Azt, hogy vedd már észre őket végre! Kik ők? Igen, jól látod, ők azok. A családod. A szüleid, a testvéreid, a nagyszüleid, a rokonaid, a párod, a gyerekeid, az unokáid. Azok is ott állnak melletted, akik már nem élnek, és akik még meg sem születtek. Ott vannak mind, akik hozzád tartoznak.

Nézz a szemükbe. Ideje észrevenned a téged körülvevő értékeket. A pénz nem érték, a pénz csak eszköz. Vedd észre a családod, veled vannak. Vedd észre a barátaidat, az ismerőseidet, a szomszédjaidat, a munkatársaidat. Vedd észre mindazokat, akik hozzád tartoznak, és akikhez te tartozol. Hiszen egymásra vagytok utalva. Örökre.

És ha már látod őket olyannak, amilyenek, jó és rossz tulajdonságaikkal együtt, ahogy ők is elfogadnak így, ahogy vagy, akkor teremts velük kapcsolatot. Fogd meg a kezüket. Újra. Mert a nagy rohanásodban eltávolodtatok egymástól.

A kötelék nem teher, nem kell félned tőle. Ők nem gátolnak. Segítenek. Mindenki a maga módján. Nem bilincsek, szabad vagy. Ettől még önmegvalósíthatsz, karriert építhetsz, rangot, vagyont szerezhetsz, sikeres lehetsz. Csak vedd észre, hogy nélkülük nem megy az élet. És nélkülük nem is érné meg.

Megtanultad a leckét.

Most már tovább mehetsz.

Ha tetszett a bejegyzés, olvassa el a Birdbooks többi cikkét is, és csatlakozzon a Birdbooks Kiadó közösségéhez.